Fotós utazás Izlandra

2025 novemberében elindulunk első közös fotós utazásunkra Izlandra. Már régóta vonz bennünket ennek a nyers, mégis rendkívül sokszínű tájnak a gondolata, jég és tűz, gleccserek és vulkánok, mindezt azzal a reménnyel kísérve, hogy megpillanthatjuk az északi fényt.

Az utazás otthon kezdődik, a tervezéssel. Tudatosan döntünk a november mellett. Ebben az időszakban a nap alacsonyan jár, és egész nap lágy, aranyló fénybe burkolja a tájat. Ugyanakkor havazásban is reménykedünk, hogy Izlandot teljes drámaiságában élhessük meg. További szerencsés körülmény, hogy 2025-ben a naptevékenység csúcsra ér, ami jelentősen növeli az erős sarki fény esélyét.

Hogy ne aprózódjunk szét, lemondunk a körgyűrűs útról, és inkább a nyugati régióra és a déli partra koncentrálunk. Így elegendő időnk marad arra, hogy a számunkra legfontosabb helyszíneken valóban megérkezzünk és fotózzunk.

Vesturland

A keflavíki leszállás után átvesszük a bérautót, és Borgarnes felé vesszük az irányt, az első szállásunkhoz. Az ég kezdetben erősen felhős, ezért az első napot a Snæfellsjökull Nemzeti Park környékének felfedezésére szánjuk. Itt találkozunk a Svörtuloft világítótoronnyal, ahol elkészülnek az első felvételeink.

Idővel a felhők felszakadoznak. A nap áttör, és drámai fénybe borítja a hatalmas lávamezőt. Egyedül vagyunk a helyszínen, elveszítjük az időérzékünket, és addig fotózunk, amíg a nap lassan eltűnik a horizont mögött.

Az északi fény előrejelzés a következő napokra csak gyenge aktivitást ígér. Egy nyugodt, izlandi vacsora mellett döntünk. Amikor kilépünk az étteremből, felnézünk az égre. Teljesen váratlanul egy fényes sávot látunk közvetlenül felettünk. Egy pillanatra megdermedünk, majd eluralkodik rajtunk az eufória. Megragadjuk a kamerákat és futni kezdünk.

Eleinte káosz uralkodik. Nem tudjuk, hol álljunk meg, mit fotózzunk először, vagy meddig tart ez a látvány. Kapkodva állítjuk a beállításokat, kihúzzuk az állványokat, majd újra áthelyezzük őket. A fények folyamatosan változnak, eltűnnek, majd még erősebben térnek vissza.

Az első felvételek után lassan megnyugszunk. Tudatosabban kezdjük érzékelni a környezetet. Roger time-lapse felvételeket indít, Erik mellette áll, láthatóan meghatódva, ez az első alkalom, hogy északi fényt lát. A kezdeti feszültséget csendes koncentráció váltja fel.

A Nyugat-Izlandon töltött napok vízesések, gejzírek és vulkanikus tájak között telnek, egy reykjavíki kitérővel megszakítva. Ezután továbbindulunk, azzal az érzéssel, hogy már most többet éltünk át, mint amit előzetesen vártunk.

Második szállásunk Izland déli részén található. Innen először kelet felé indulunk, a Diamond Beachhez. A fekete homokos part tele van jégtömbökkel, amelyeket a Jökulsárlón gleccsertóból sodor a tenger partra. Minden egyes jégdarab olyan, mint egy természet alkotta szobor. A finom struktúrák és részletek órákra magával ragadják Eriket.

Innen Stokksnes felé folytatjuk utunkat, azzal a céllal, hogy lefotózzuk az impozáns Vestrahorn-hegységet. A helyszínen a Viking Cafe személyzete figyelmeztet az erős szélre, és határozottan lebeszél minket arról, hogy autóval hajtsunk ki a félszigetre. Az időjárás nem kedvez, ezért a helyet egy későbbi napra hagyjuk.

A következő napokat sűrű felhőtakaró jellemzi. Alkalmazkodunk a körülményekhez, és rossz időre szóló programot állítunk össze. Rövid túrák vezetnek a Svartifosshoz, a híres sólheimasanduri repülőgép-roncshoz, valamint drónnal készítünk felvételeket a Svínafellsjökull gleccser felett.

Még két alkalommal visszatérünk a Vestrahorn-hegységhez. A következő látogatáskor lenyűgöző naplementét élünk át, amely meleg fénybe borítja a hegyeket. Az erős naptevékenység 18:00 körül ígér északi fényt. A Viking Cafe-ban vacsorázunk, miközben az előrejelzés egyre későbbre tolódik. Négy óra várakozás után úgy döntünk, elég volt, és másnap még egyszer visszatérünk.

Az utolsó alkalommal végre szerencsénk van. Megjelennek az északi fények, és tökéletesen illeszkednek a hegyek körvonalaihoz. Órákon át járjuk a fekete homokot, lépésről lépésre, csak az északi fény és a csillagok világítanak. A sötétségben újra és újra kisebb dombok, bokrok vagy partra sodródott faanyag bukkan fel, amelyeket tudatosan használunk előtérként. Az északi fény végig velünk marad, folyamatosan változik, és elkísér bennünket az egész est során, méltó lezárásaként ennek az utazásnak.